Troppo

Cím: Troppo
Szerző: Carlos
Párosítás: Florent Mothe × Mikelangelo Loconte
Korhatár: PG-13
Kelt: 2011/02/08 - 09
Ajánlás: pour mon cher Dia ♥
Megjegyzés: troppo = túlságosan
Disclaimer: Ez egy rajongói történet, egy fanfiction. A történetben szereplő karakterek ábrázolása teljesen kitalált. Bármilyen egyezés valós eseményekkel csupán a véletlen műve. Minden utalás a karakterek szexualitására teljesen valótlan.



Flow morogva arccal, fintorogva nézegette magát egy plafontól padlóig érő kristálytükörben; újra meg újra végigsimított a combjára feszülő, fullasztó selyemnadrágon, széttárta kabátjának szárnyait, ki-begombolgatta a mellényét, kilazította, majd megszorította a nyakába kötött, hófehér kendőt, s közben szenvedő hangon fel-felnyögött. Mikele már hosszú percek óta állt az ajtóban, figyelve a francia férfi látványos gyötrődését - ajkai huncut mosolyra görbültek, ragyogó szemeiben gyermeteg vidámság mellett szerelmes csodálat, s őszinte, heves vágy csillogott. Nem sokkal korábban még ő is az öltözőjében, egy hasonló méretű tükör előtt nézegette magát új, korhű jelmezében - csupán annyi volt a különbség, hogy ő boldog-izgatottan pörgött-forgott a szobában, legszívesebben táncra perdült volna; egyszerűen csodálatosan érezte magát Mozart ruháiban.
Halkan sóhajtott, belökte Flow öltözőjének ajtaját, lábujjhegyre emelkedve beszökdelt, az épp a mellényével bajlódó francia mögé állt, s orvul megölelte, szorosan átkarolva a derekát. A fiatalabb férfi felkiáltott meglepetésében, szíve a dupláját verte a normálisnak. Fülig vörösödve bámult a tükörbe, próbálva rájönni, ki volt az, aki ily galád módon kileste őt; mikor észrevette a párducmintás kabátujjat, pulzusszáma még inkább megugrott, s úgy érezte, mintha torkában dobogó szíve, ha tudna, azonnal kiugrana a helyéről. Lesütötte a szemét, s a szégyen rózsáitól vörös arccal harapta be alsó ajkát.
- M-Mikele... - dadogta csendesen, miközben egyik kezét az olaszéra tette, próbálva lefejteni magáról a férfi ujjait. - A-azt hittem, te is a t-többiekkel vagy, a színpadon...
A szólított szélesen elmosolyodott, elengedte Flow-t, de csupán annyi időre, míg elé lépett, majd ismét körülfonta a francia derekát egyik karjával, míg másik tenyerét az énekes arcára simította, finoman cirógatva a szakállas arcot - a fiatalabb férfi immár levegőt sem kapott heves zavarában, s bárhogy próbálta, képtelen volt elszakítani a tekintetét az olaszétól. Mikele csendesen kuncogott a férfi tehetetlenségén, s hogy fokozza Flow lányos szégyenét, csípőjét lágyan ringatva dörzsölte a franciáéhoz. A fiatalabb énekesből halk nyögés szakadt ki.
- Gondoltam, megvárlak téged, és együtt megyünk oda - kezdte még közelebb hajolva az olasz férfi -, de nem volt szívem félbe szakítani drámai szenvedésed. - Immár hangosan, csilingelő hangján játszva kacagott fel, majd lábujjhegyre emelkedett, s lehelt egy apró csókot a francia ajkaira. Flow megremegett, hasizmai feszítő görcsbe rándultak. - Sajnos, egyáltalán nem értem, mi a problémád Salieri ruházatával. Én egyenesen szerelmes lettem Mozart minden ruhadarabjába~! - jegyzete meg két kuncogás közt Mikele, s ujjhegyeivel végigszántott az énekes hátán.
- Persze, hogy imádod... - morogta összeszorított fogai közt Flow, miközben reszkető kezei az olasz derekára csúsztak, gyengéden simogatva őt. - Hiszen te csodásan nézel ki, csak úgy tündökölsz bennük... mintha egyenesen neked találták volna ki mindet... Én viszont borzalmasan festek. - Ahogy magához ölelte az idősebb férfi karcsú, kecses testét, arcát az énekes nyakához fúrta, s mélyen, nagy kortyokkal itta magába Mikele édes, gyümölcsös illatát. Egészen elgyengült az olasz szédítő közelségétől, s félő volt, hogy a jóleső borzongás, mely végigszaladt a gerincén, ledönti a lábairól.
- Gyönyörű vagy, Mikele... - sóhajtotta a francia, s ahogy végignézett az idősebb férfi kifogástalan, csábító alakján a tükörben, simogató, sóvárgó tekintete megakadt a kabát alatt is nagyszerűen látszó, szép, kerek fenéken. Alsó ajkát beharapva csúsztatta lejjebb kezeit az olasz hátán, s amint tenyere alatt érezte a csinos idomot, két kézzel, erőteljesen, de finoman masszírozva markolt bele; arca ismét kipirult, s tüdejében szakadt a levegő, mikor meghallotta az énekes hangos, kéjes nyögését.
- Florent, ne beszélj butaságokat... - súgta a fiatalabb férfi fülébe az olasz, majd karjait a nyaka köré fonta, s puha csókokat lehelt a francia ajkaira. - Őrjítően dögös vagy, percekig képtelen voltam megmoccanni, mikor megláttalak - duruzsolta az énekes ajkai közé, majd finoman belecsókolt. Először bátortalan, majd egyre hevesebb, szenvedélyesebb, mélyebb viszonzásra lelt. Flow kezei csókolózás közben is Mikele formás fenekén nyugodtak, gyengéden bele-belemarkolva - az olasz lassanként elengedte a fiatalabb férfit, s először végigsimított a mellkasán, majd hosszú, izmos combjain, s - a francia őszinte döbbenetére - cirógató ujjai hamar átsiklottak Flow fenekére. A fiatalabb énekes meglepetten nyögött fel, ezzel megszakítva a csókot, s pirosodó arccal kereste Mikele tekintetét.
- És ne aggódj, a te hátsód is ugyan annyira szexis ebben a nadrágban, mint az enyém. - Az olasz hangosan, élvezettel kuncogott fel a másik énekes értetlen zavarát látva, majd pajkosan, de finoman Flow fenekére csapott. Kacagva szaladt ki az öltözőszobából, s hátra sem nézve sietett le, egészen a színpadig.
A francia férfi égő arccal, reszkető kézzel állt a szoba közepén ismét, s félve emelte fel kabátjának egyik szárnyát - féloldalasan a tükör felé fordult, s végignézett magát. Szép, kerek, kívánatos - akár egy fél őszibarack, vagy egy félbe vágott alma. Olyan melege lett, hogy kiverte a víz, s érezte, hogy már nem csupán az arca, de az egész teste lángol szégyenében. Kénytelen volt elismerni magában, hogy a tapadós selyemnadrágban az ő hátsója legalább annyira formás, mint Mikeléé. Szentül megfogadta magában, hogy az előadás után többé nem megy emberek közé.