Capriccioso

Cím: Capriccioso
Szerző: Carlos
Párosítás: Florent Mothe × Mikelangelo Loconte
Korhatár: R
Kelt: 2011/02/08
Ajánlás: pour mon cher Dia ♥
Megjegyzés#1: capriccioso = szeszélyesen
Megjegyzés#2: Flow & Mikele as Salieri & Mozart - Vivre à en Crever
Disclaimer: Ez egy rajongói történet, egy fanfiction. A történetben szereplő karakterek ábrázolása teljesen kitalált. Bármilyen egyezés valós eseményekkel csupán a véletlen műve. Minden utalás a karakterek szexualitására teljesen valótlan.



A stáb ugrásra készen állt, izmaik zsibbasztó görcsben, arcuk rezzenéstelen, merőn figyelték a stúdió közepén álló két férfit, s ahogy a zene dallama az átvezető részhez ért, mindenki visszafojtotta a lélegzetét. Mikele finom arcvonásai halovány, kedves mosolyba rendeződtek, ahogy tekintete találkozott Flow-ével - a francia férfi arcán a kellemes zavar vörös rózsái bontottak szirmot, ajkai a zene szövegére mozogtak, halkan énekelve, torkában dobogott a szíve, s úgy hitte, mindjárt kiszakad a helyéről... Az olasz énekes mélyen, vágytól remegő tekintettel sóhajtott fel, egyik kezének ujjait fiatalabb társának karjára kulcsolta, magához vonva a férfit, míg másikkal végigsimított arcának bársonyos, illatos, púderes bőrén, s lassan hozzáhajolt, ahogy a dallam szinte megállt, mintha az is Mikelére várt volna, csak neki kedvezett. Flow, a szövegről teljesen megfeledkezve szorította magához barátjának karcsú testét, remegő ajkaival hevesen kapott az olasz férfi puha, csillogó ajkai után, s bódítóan hosszan, édesen, szenvedélyesen csókolta.
A playback azonban nem állt meg egy pillanatra sem - hiába tűnt úgy, hogy az idő a szövetségesük, mégis csúnyán elárulta őket -, s míg ők egymásba feledkezve, szerelmes kábulatban csókolóztak, a stúdió teljes személyzete megtört, fáradt, lemondó sóhajban tört ki. A rendező vontatottan dőlt előre székében, gyűrött arcát kezeibe temette, majd szemét dörzsölve, kimerülten felnyögve nézett fel ismét a - továbbra is csókolózó - énekespárra.
- Fiúk, fiúk... Könyörgöm, az egek és földek minden kárhozott szellemére, a magasságos istenek kegyeire...
Váratlan felkiáltása, s a tény, hogy lekapcsolták a zenét, visszazökkentette a Flow-Mikele kettőst a vakvágányról; a francia fülig vörösödve lépett hátrébb, tekintetét fényesre lakkozott cipőjének orrára szegezte, míg az idősebb férfi halkan kuncogva nyalogatta ajkairól barátja elkenődött szájfényét, s mikor ránézett a fáradt, de szigorú arcú rendezőre, kissé félősen Flow mögé lépett, védelmet keresve barátja mögött.
- Még hányszor kell felvennünk ezt az átkozott jelenetet...? Mondjátok meg nekem: hányszor kell még kijavítani a sminketeket? - szegezte a kissé mérges, méltatlankodó kérdéseit a két énekesnek. Szinte varázsszóra vált ki a foghíjas tömegből egy-egy sminkes, s már siettek is az olasz és a francia férfi felé, egyik kezükben kis paletta, rajta csillogó-szikrázó, kis köröcskék, másikban furcsa, rövid nyelű ecset. Néhány pillanat volt az egész, egy kis törlés, igazítás, néhány ecsetvonás - ahogy visszasiettek a helyükre, a rendező a fejét csóválva sóhajtott fel ismét, majd kezeit térdeire támasztva, dörmögő hangon szólalt meg.
- Próbáljuk meg ismét. - Szavaira azonnal ugrott mindenki, a zenét visszatekerték, elindították, a stáb a helyére került. - Talán a huszonnyolc lesz a bűvös, sikeres számunk... akkor, felvétel indul! Csapó!
És forgott a film. És Mikele megint mosolygott. És Flow érezte, hogy most sem tud majd ellenállni...