Dolce eufonia

Cím: Dolce eufonia
Szerző: Carlos
Párosítás: Florent Mothe × Mikelangelo Loconte
Korhatár: NC-17
Kelt: 2011/03/31
Ajánlás: pour mon cher Dia ♥
Megjegyzés: dolce = lágy, édes, gyengéd; eufonia = széphangzás
Disclaimer: Ez egy rajongói történet, egy fanfiction. A történetben szereplő karakterek ábrázolása teljesen kitalált. Bármilyen egyezés valós eseményekkel csupán a véletlen műve. Minden utalás a karakterek szexualitására teljesen valótlan.



Mikele mélyen a tüdejébe lélegezte a fürdőszoba párás levegőjét, s csendesen felnyögve nyújtózkodott egyet. Már megszárítkozva lépett ki a fürdőből, dereka köré csak egy kis törölközőt csavart, ami viszont szinte semmit nem takart: minden lépésnél elővillantak hosszú, formás combjai, kis, kerek fenekéről nem is beszélve. Könnyű léptekkel libbent át a tágas, fényes, közel százötven négyzetméteres párizsi lakosztályon, ahol Flow-val éltek, minden tükröződő felület előtt meg-megtorpanva, hogy még kissé nedves haján igazítson egyet. Szép ívű ajkai sarkában apró, huncut mosoly bujkált, szemei élénken csillogtak, ahogy a szobákba bekukkantva kedvesét kereste. Aztán váratlanul gitárszó csendült a hálószobájuk felől - nagyszerű, gondolta rögtön az olasz -, s ő egyik kezét ajkaira szorítva, kuncogásának hangját próbálva elnémítani, lábujjhegyen járva sietett el a gardróbszoba felé, s hangtalanul behajtotta maga mögött az ajtaját. A villanyt felkapcsolva körbenézett, s szinte azonnal meg is találta a keresett tárgyat; egészen pontosan azt a papírszatyrot, amibe kedvese legújabb, frissen mosott szerzeménye lapult gondosan összehajtogatva - egy hosszú ujjú, fekete ing szép, de visszafogott, elegáns, vékony fonalú ezüsthímzéssel. Pokolian jól állt Flow-nak az ing, hátrafogott, hosszú hajával finom, nemes úriembernek tűnt - egy csöppet csalt is, mikor felpróbálta: Mikele elé szánt szándékkal kissé sötétebb, csábos, Salieri-féle olaszos pillantással és félmosollyal lépett -, s az idősebb férfi fülig pirulva, ragyogó tekintettel vetette magát a francia karjaiba egyre csak azt hajtogatva, hogy "megvesszük, megvesszük, megvesszük...". Így hát Mikele most, afféle elégtételként a drága ingért indult meg felé, előkapta a szatyorból, s törölközőjét a földre dobva bújt bele a ruhadarabba. A gardróbszoba egyik falán végighúzódó, padlótól plafonig érő tükör előtt állva nézegette magát pár pillanatig, s alsó ajkát beharapva, huncutan kuncogott, ahogy kissé felszegte a fejét, s csábosan végigsimított saját, meztelen mellkasán, hasán és combjain. Az ing leért neki a combja közepéig, szép, régi fajta hálóköntösre emlékeztetett - néhányszor ki-begombolgatta, s végül úgy döntött, csak egyetlen helyen hagyja begombolva: a mellkasa közepén. Még egyszer végignézett magán, kisöpörte szemébe lógó, búzaszőke hajtincseit, majd a legpajkosabb mosolyát felöltve kapcsolta le a villanyt, s néma léptekkel a halószoba felé indult. Már a folyosón látta, hogy Flow az ajtónak háttal, gitárral az ölében ül, s a hatalmas, négy személynek is kényelmesen sok helyet biztosító franciaágyon, a férfi körül gitárkották feküdtek csendes mozdulatlanságban. Az olasz megállt az ajtófélfának döntött háttal, kezeit karba fonta a mellkasa előtt, s egyik szemöldökét felvonva, somolyogva, combjait - szinte csak úgy mellékesen - elővillantva szólalt meg.
- Flow, amore mio... - kezdte félhangosan. Remélte, hogy ez is elég lesz, hogy a fiatalabb férfi hátra nézzen - máskor egy apró sóhaj vagy morgás is megteszi a hatását, a francia azon nyomban rohan, hogy a kedvében járjon. Ám most, meglepő módon csak kissé feljebb emelte a fejét, majd a kottákhoz visszafordulva, a gitáron pengetve válaszolt.
- Mondd csak, mon chéri, figyelek - dünnyögte, miközben összevont szemöldökkel nézett farkasszemet egy akkordbontással.
Mikele elégedetlenül, mérgesen fújta fel az arcát, majd ajkait lebiggyesztve, morcosan trappolt be a szobába. Az az átkozott gitár, már megint! Félreértés ne essék, imádta, mikor kedvese a hangszeren játszott neki, s mindig élvezettel hallgatta a férfi gyakorlását, de azt nem tűrte, ha a gitározás előrébb való volt őnála, az ő kéréseinél; ha Flow fontosabbnak tartott befejezni egy számot, minthogy - amint az olasz szólt - elmenjen vacsorázni, fürdeni, vagy elinduljanak szórakozni.
- Egy fenét figyelsz - morogta Mikele, s megállt az ágy végében, egyik lábával feltérdelt rá, s kezeit csípőre tette. A fiatalabb férfi továbbra is háttal ülve, gitározva szólalt meg.
- Csak egy perc, és túl leszek ezen a részen... utána a tiéd vagyok, mon petit.
Az olasz ajkait mérgesen lebiggyesztve rázta meg a fejét, majd az ágyat megkerülve kedvese elé lépett. A férfi nagyokat pislogva nézett fel rá, s még mielőtt bármit is felfoghatott volna a helyzetből, Mikele kimarta a kezei közül az akusztikus gitárt, az ágy másik felébe lökte kíméletlenül, a kottákat egy mozdulattal a padlóra söpörte, majd ismét kedveséhez fordult, s az ágyra nyomta őt. Hamar megszabadította Flow-t pólójától, s kifürkészhetetlen arccal, homályosan csillogó szemekkel nézett végig a fiatalabb férfin, ujjaival megcirógatva az izmos mellkas finom, puha bőrét.
- Nincs egy percem várakozni - súgta a francia ajkaihoz hajolva.
Flow arcán kellemes zavar bontotta ki rózsás szirmait, s meglepően szemérmesen hunyta le a pilláit, mikor észre vette, hogy szerelmének karcsú testét csupán egy ing fedi lezserül - egy ing, egy fekete, hímzett ing, borzasztóan ismerős darab, és egyértelműen nem Mikele mérete... Elkerekedett szemekkel nézett ismét az olaszra, s bár arca lángolt, kezei pedig remegtek, mégis hevesen kapott a ruhadarab felé - a szőkített férfi gyorsan elhajolt, s kedvese fölé térdelve összehúzta magán az inget, aranybarna íriszeiben pajkos fény mellett perzselően heves vágy csillogott, s mikor a francia viszonozta szenvedélyes pillantását, lassan eleresztette a ruha egyik szárnyát, szép, íves oldalát látszani engedve. Flow felnyögött, s ismét szerelme felé nyújtotta kezeit, ám most már nem az ing, hanem a kecses, gyönyörű test volt a cél - Mikele alsó ajkát beharapva, csípőjét kitolva hagyta, hogy a férfi ujjainak hegyei gyengéden végigszántsanak puha bőrén, majd kezeivel végigsimított saját testén a mellkasától egészen a formás combjaiig, s fejét kissé hátravetve, aprót, de annál kéjesebbet sóhajtva ült a férfi ágyékára. Kicsi, kerek fenekét lágyan ringatva helyezkedett el, kecses testét, szálkás izmait macskásan mozgatva hajolt le a franciához, s meztelen mellkasát a kedvesééhez dörgölve, a fiatalabb férfi kulcscsontján pajkosan végignyalva húzódott Flow ajkaihoz. Az idősebb férfi csak finoman, puhán csókolta, szinte alig értek össze ajkaik, ám a francia hevesen kapott a csókba, s aprót nyögve, szenvedélyesen mélyítette el, forró nyelvével kedveséét ízlelve, karjai a karcsú derék köré fonódtak, s egyik tenyerét az olasz kis fenekére csúsztatta, majd az inget félre söpörve, megremegve markolt bele.
- Nah, ki a fontosahhbb: én, vagyh a gitárod? - kérdezte a fiatalabb férfitől elhajolva Mikele. - Melyikünk érh töhbbet, én, vagy az inghhed? - lihegett csendesen.
Flow mélyet sóhajtva ölelte szorosan magához a törékeny testet, s gyengéden, kedvesen simított végig szerelme hátán, majd szántott aranyló tincsei közé. Csókot nyomott az olasz buksijára, majd oldalára gördülve, Mikelét az ágyra fektetve magasodott kedvese fölé.
- Ne butáskodj - kezdte halkan, szerelmesen mosolyogva. - A legfontosabb vagy nekem, és számomra semmi sem drágább nálad. - Az olaszhoz hajolt, s csókot adott puha, pirosló ajkaira. - Te vagy... a mindenem.
Mikele lehunyta pilláit, s torkában ficánkoló szívét mély sóhajokkal nyugtatva húzta magához kedvesét, lábait a fiatalabb férfi dereka köré kulcsolta, s forró ágyékát a francia alhasához nyomva nyögött fel. Heves csókolózásukat néha-néha halk, kislányos hangú nyögésekkel és "ti amo"-kkal szakította félbe, ujjai szerelme hátát simították, s amint sikeresen megszabadultak Flow farmernadrágjától és boxeralsójától is, egészen a fiatalabb férfihez simulva, fejét hátra vetve sóhajtott fel. A francia ajkai az olasz kecses nyakára forrtak, nyelvével ízlelte az édes, érzékeny bőrt, kezei Mikele alhasát, ágyékát és fenekét cirógatták, előtörni vágyó nyögéseit minduntalan magába fojtotta.
- Mon amour... - kezdte csendesen, lihegve.
- Oui...? - Az olasz hangja reszketett.
- Levehetem rólad az inget...? - kérdezte halkan, majd pilláit lehunyva, szégyentől pirosodó arccal fordította el a fejét.
- Miért olyan fontos...? - pislogott Mikele értetlenül. A francia férfi nagyot nyelt.
- Zavarba hoz, ha viseled a ruháim... úgy értem... felizgat... és ha eszembe jut... mondjuk egy Maeva-féle vacsora kellős közepén... - Flow nem bírta folytatni.
Az olasz néhány pillanat erejéig kivárt, majd olyan hangosan és vidáman kacagott fel, hogy a francia egészen összerezzent. Mikele hátra vetett fejjel kuncogott, gyönyörűen karcsú testét szerelmééhez simítva-dörgölve mászott ki alóla, majd a férfi ölébe ülve, karjait kedvese nyaka köré kulcsolva szólalt meg ismét.
- Ha ez a helyzet, hát egész éjszaka rajtam lesz - duruzsolta pajkosan nevetgélve, majd csókot égetett a fiatalabb férfi ajkaira, s füléhez hajolva suttogni kezdett. - És nem hagylak majd nyugodni, ne is reméld... - Mikele megnyalta az ajkait, ahogy a vágytól remegő, zavartól vörösödő kedvesén végignézett. - Reggelig szerelmeskedünk, és csak azért hagyjuk abba, hogy dél felé kipihenten folytathassuk...
Flow hangosan felnyögött, ahogy az olasz megvonaglott az ölében. A szőke férfi huncut mosollyal, de tekintetében tengernyi, sóvárgó kéjjel fürkészte az arcát, s csókért hajolt az édes ajkakhoz. A francia sóhajtva viszonozta, majd megadón a párnák közé dőlt, s egy apró félmosollyal nézett fel szerelmére.
- De csak óvatosan... törékeny vagyok.
Mikele felkacagott. Aztán már csak egyre szaporodó sóhajok, s nyögések töltötték be a felforrósodott levegőt.